TAO TE KING

A BÖLCSESSÉG ÉS ERÉNY

ÚTJA

1.

A szavakba foglalt, nem a TAO,

a néven nevezett, nem a TAO.

Ég és föld kezdete, Az , aminek nincs neve,

és aminek neve van, - csupán a dolgok anyja.

Így a vágytalan, a csodás titkok megismerője,

a vágyódó pedig csupán a véges szemlélője.

Közös e kettő eredetben, nincs eltérés csak nevükben,

és ha a titkok kapuja feltárul, csodás

az egyiktől a másik felé haladás !

2.

Az ég alatt a szép felismerése idézi fel a rútat,

a jó megismerése váltja fel a rosszat.

Ezért, lét és nem lét, nehéz és könnyű, hosszú és rövid,

magas és mély, - egymást hozzák létre.

Zene és ének egybe cseng, múlt és jövő egymásra következik,

Így a bölcs, - tétlen, szó nélküli tanító !

A dolgok hatását nem utasítja el,

- alkot birtoklás nélkül, és bár teremt, de nem ragaszkodik !

Bevégzi művét és nem él vele.

Nem él vele, bár beteljesíti s így el soha nem veszíti.

3.

A nép között megmarad a béke, ha megszűnik a kiválóak túlbecsülése.

Nincs többé rablás, ha eltűnik a nehezen megszerezhető tárgyak őrzése.

Így, ha vágyódva a világra nem néznek, zavartalan békében élnek.

Ezért a bölcs kormányzása : üres szív és teli has !

Gyengévé tett akarat, erősített csontozat.

Törekvése, csupán a nép tudás és vágytalansága.

Ami van tudás, tétlen éljen, megvalósítva a nem-cselekvést,

tökéletes rendet nemzen !

4.

Az üres TAO - val, ha élünk : ki sosem merítjük !

Mélységes, minden dolgok ősatyja.

Élet tompít, zavart szüntet, mérsékli a zavaró ragyogást.

Egyé fog minden porszenet !

Oly mély, hogy végére senki sem érhet!

Szülte - e valaki ?

Képmása az Ősöket megelőzi !

5.

Nem emberséges az Ég és a Föld,

a létező nékik csupán szalma - báb .

A bölcs az emberséget nem ismeri,

néki a lény csak szalma - báb.

Ég és Föld tere, - mint a fújtató,

üres, de össze nem omlik, mozog és egyre több bontakozik ki belőle.

Bármilyen sok a szó, - kimerül !

Jobb őrizni, ami Van, a TAO - t, belül .

6.

A völgy szelleme, meg soha nem halhat.

Ezt nevezzük csodás asszonyinak!

Asszonyinak kapuját nevezzük, Ég s Föld gyökerének.

Kimeríthetetlen, és jelen van örökkön - örökre.

7.

Az Ég örök, a Föld maradandó !

Mert nem önmagukért élnek, ezért örök bennük az élet.

A bölcs éppígy : háttérben marad, - így halad.

Gondtalan önmagával, - ezért nyugton marad.

Így teljesülnek érdekei, mert saját érdekeit nem kergeti !

8.

A legnagyobb jó, a vízhez hasonló !

Jósága, hogy küzdelem nélkül használ a létezőknek,

és megelégszik az emberek által alacsonynak tartottal.

A Víz, ezért rokon a TAO -val.

Lakozni legjobba föld, érzelmekben legjobb a mély,

kapcsolatban az emberség, szóban a megbízható,

A kormányzás teremtsen rendet, a szolgálat igényli a képességet.

Mindez azért jó, mert vetélkedés, zavar, így nem érhet!

9.

Ki túl feszíti íját, megbánja ha abba nem hagyja.

Ki kését túl élesre feni, élesen tartani sokáig nem tudja.

Arannyal, drágakövekkel teli kincstárt megőrizni senki sem képes.

Előkelően, gazdagsággal, kevélyen - szerencsétlenség a részed.

Ha művedet véghezvitted, vonulj vissza - és a TAO - t eléred !

10.

Az, ki lelke nyugalmát, egységét megőrzi,

annak vágya nem ébred!

Ki lélegzetét irányítva, azt gyengévé teszi,

hasonlóvá lesz az újszülött gyerekhez.

Ha tökéletesen megtisztítja szemléletét,

tévedés foltja, nem marad rajta.

A népet szeretve, ha jól kormányoz,

nincs szüksége okoskodásra.

Megszülni a dolgokat, táplálni őket, - még sem birtokolni.

Megalkotni őket, - de nem élni velük!

Vezetőnek lenni, parancs nélkül. Ezt nevezem az erény csodájának !

11.

Harminc küllő alkot egy kereket,

de használhatóságát éppen a küllők közti tér biztosítja.

Korongozva készül az agyagedény,

de használhatósága a benne levő űrtől függ.

A házra ajtó, ablak kerül,

de az üres tér által lakható.

Ezért a Lét hasznos, de csak a nemlét által használható !

12.

Az öt szín vakká tesz, az öt hang a fület süketté.

Az öt íz tompítja el az ízlelést.

A sok hajsza kavarja fel a szívet.

A nehezen szerzett tárgyak akadállyá válnak.

Ezért a bölcs a belsővel törődik, nem a kívül látottal.

Így veti el azt, hogy Ezt válassza !

13.

Félelemmel jár dicsőség és szégyen egyaránt.

Az előkelőség fájó csapás ! És miért ?

Mert a dicsőség természete olyan,

hogy amikor megszerzik, - félnek és mikor elveszítik, - szintén félnek !

Miért fájó csapás az előkelőség ?

Mert nagy szerencsétlenség az önösség!

De aki énjét nem ápolja, szerencsétlenségben hogy is lehetne része ?

Ezért az ég alatti, csak azé lehet, aki úgy szereti, hogy saját énje egyé válik vele.

14.

Nézem, de nem látható, - ezért észrevehetetlen,

Hallgatván, nem hallom, - ezért elillanó.

Megragadva, megfoghatatlan, - ezért kiterjedés nélküli.

E három, elemezhetetlen : így olvad egységbe.

Nem ragyog, ha felkel, lenyugodva el nem homályosul,

végtelen, megnevezhetetlen, nemlétbe visszatérő.

Ezért nevezik alaktalan alaknak, anyagtalan képnek, homályosnak, ködösnek, titokzatosnak.

Szembe megyek vele és nem látom az elejét.

Utána megyek, végét még sem látom !

Aki a múlt Taoját megragadja és jelen létét azzal irányítja,

aki képes felismerni a múltban a kezdetet,

az tartja a kezében a Tao vezérfonalát.

15.

Egykor a legcsodálatosabbjai a kiválóknak,

észrevétlenek, kiismerhetetlenek voltak.

Rejtett erőktől áthatva, a téli folyón átkelő óvatosságával,

a szomszédoktól tartó aggodalommal,

előkelő vendégként, méltósággal, az olvadó jég engedékenységével,

a nyers fa egyszerűségével, mint völgy, - befogadva a mindenséget,

kavargó vízként, - átlátszatlanul.

A tisztán ragyogó Taot így őrizték, - telhetetlen vágyak nélkül,

elmúlástól mentesen.

16.

Az Ürességet elérve, rendületlen nyugalomban,

a dolgok visszatérésén szemlélődöm.

Nyugalmam gyökere : meghajlás, a sors változása előtt !

Változást folyamatosan elfogadni : ez a Felvilágosultság !

Ki ezt nem érti : világtalan, szerencsétlen !

Az állandó változást felismerve, mindent magába fogadni : EZ az Igazságosság, - uralkodói feladat.

A feladat megfelelni az égnek, égként a Taonak, - mely örök.

Bár látszólag vesztes, el nem pusztul soha !

17.

A legnagyobbakról csak azt tudták, hogy vannak !

A törpékhez már közel mentek és buzgón magasztaltak.

De félni kezdetek tőlük, megvetéssel martak beléjük.

Bizonytalanság, - bizalmatlanság szülője.

A meggondoltan szóló és cselekvő azonban, megbecsülést szerez.

Vállalkozásaim siker kíséri.

Ez így természetes!

18.

A Tao pusztulása, - az igazság osztás felbukkanása.

A bölcselkedéssel jelenik meg a képmutatás.

Békétlenségből ered, - szülői és gyermeki szeretet igénye.

Mikor az uralkodói erény homályba borul, a hűséges alattvalók száma megsokasul !

19.

Az okoskodást, tudást elvetve, a nép áldása százszorosra növekedne.

Elvárások és méltányosság elhagyása, a szülői és gyermeki szeretet forrása.

Ravasz haszonlesését feledve, tolvaj, rabló, gonoszul nem cselekedne.

Mégis, e dolgok nem elegendők.

Legyél egyszerű, mint közönséges rönkfa,

Önzést, epedő vágyat félredobva.

20.

Ha a tanulást elhagyod, nem ér bánat.

A Jó és jól van közötti különbség - akár a jó és rossz között, mily nagy !

Amit mindenki rossznak tart, nem tehetjük büntetlenül.

Biztos pont nélkül, a világban, sok zavar támad.

A tömeg vígan halad, mintha nagy ünnepen a tavasz tornyába igyekezne.

Én nem mozdulok, jelet sem adok.

Újszülöttként, mosoly nélkül, fáradtan bolyongok.

Másnak van feleslege, - nekem, mint akinek elveszett mindene.

Szívem az ostobák szíve !

Rendezetlen minden.

A közönségesek fennen ragyognak, - homályban magam vagyok csak.

Ők egyre nyüzsögnek, kutatnak, - én egykedvű vagyok, rám nem hatnak.

Mégis - nyugtalanul, akár a hánykolódó tenger, sehol sem lehet maradásom.

Teszi a dolgát mindenki. - Semmire sem jónak, butának csak én látszom.

Más vagyok mint a többiek, mert az Ős - Lényeget mindennél többre tartom !

21.

A Nagy Erény formái, az Útból erednek.

AZ valami ködös, felfoghatatlan, mégis benne képek és formák rejlenek.

Átlátszatlanul sötét, lehetőségektől nyughatatlan.

Ez Valóság, léte rejlő igazság.

Az idő kezdete óta, el nem süljed a neve.

Az Őskezdetet jelöljük meg vele.

A titkot honnan ismerem ? Hisz mindig itt van!

Most és itt. Velem!

22.

Kiteljesül a rész, egyenessé válik, mi görbe volt. Megtelik az üresség, a vén újjá alakul.

Kevésből lesz a sok, a sokból a zavar.

A bölcs ügyel az egységre, így mutat példát.

Nem mutatkozik, ezért látszik ragyogónak. Azzal válik ki, hogy kiválóságát elrejti.

Nem henceg előre, ezért siker kíséri.

Tisztelet elől ellenállás nélkül kitér, vezetővé ez által válik.

Nem száll harcba senkivel, így legyőzhetetlen.

Üres e a szó ? A rész egésszé alakul ?

Ha kiteljesül, az úton járó az Úttal egyesül!

23.

A kevés szó az, mi érthető!

Akár az őrjöngő szél, - nem tarthat napnyugtáig,

szakadó zápor sem ömlik sokáig.

Ki tesz ilyet ?

Ég s Föld, - de tartós tevékenységre még ők sem képesek.

Az ember még kevésbé.

Leghelyesebb, ha tevékenységét a Taohoz igazítja.

Ki a Taohoz igazodik, azonosul vele, és az erénnyel. Vesztét idézi, ha ellenáll.

Aki közösségben él a Taoval, birtokolja is azt. Kinek a Tao birtokában van, annak az erény sajátja.

Ha a veszteséget sorsára hagyod, mi veszve volt ismét visszakapod.

De bizalom nélkül, bizalmatlanság a részed !

24.

Lábujjhegyen, szilárdan senki nem állhat, nagy léptekkel messzire nem jut,

Az ki fényben áll, árnyékot vet.

Kiválóságát bizonygatva, - elveszti azt.

Dicsőségre törve, - dicstelen sorsra jut.

Ha tiszteletet követel, nem lehet senki vezetője.

Az Úthoz igazodva, mindezek feleslegesek, haszontalanok, gyűlöletesek.

A Tao birtokában, miért is tennék ilyet ?

25.

Valami, az Őskezdetből eredő nyomtalan üresség.

Öntörvényű, változatlan, korlátlan hatalom!

Ezért tartják mindenek szülőjének.

Igazi neve kimondhatatlan.

Ha Nagy Útnak nevezném, - már becsmérlés lenne.

Nevezhetném a Változónak, Tovatűnőnek, Visszatérőnek.

Nagynak azért nevezem Őket, mert az örök törvényt Ők követik:

Az Ember a Földét, a Föld az Égét, az Ég a Nagy Útét, az Út a Természetét.

26.

A könnyű, a nehézben verhet csak gyökeret.

Nyugalom uralkodik a mozgás felett.

Bölcs ember, utazása közben terhéről nem feledkezik,

ragyogó látványra nem epekedik.

Tízezer szekér ura, ha könnyelmű,

gyökerét veszti, nyughatatlansága elepeszti.

27.

Ki az Utat járja, nem vár példát,

és az ki beszédének ura, nem fecseg hiába.

A jól számoló, nem kíván segítséget és ki ajtaját retesz nélkül zárja,

nem törnek arra váratlanul.

A kötést, ha ismeri, kötél nélkül is feloldhatatlanná teszi.

A bölcs legyen kész valamennyi lényen segíteni.

Ne vessen el semmit, tegyen meg mindent, - ha megteheti.

Az igazi mélységnek ez a bölcsessége !

A tökéletes a tökéletlennek mestere.

Ezek, az ő nyersanyagai.

Az ki mesterét nem becsüli, az anyagot, mellyel bánik nem szereti,

annak tudása, tévedés!

Ez a legnagyobb titok lényege!

És ez nem is kevés.

28.

Az igazi férfit, ha lágy tud maradni,

mint a hegyi patakot, az erő el nem hagyja,

csecsemőként fejlődik, egyre gyarapodva.

Az, ki tudja, mi a ragyogó - mégis őrzi ismeretlenségét :

a világ előtt az a példa.

Ereje a korlátlanból visszatér, megszaporodva, mint a nyers fa, feldarabolva.

Eszközként, a hozzáértő kézben a nagyság uralmát segíti elérni.

29.

Ha azért cselekszik, hogy birtokoljon,

célját így el nem éri. - Ez nyilvánvaló.

Az ég alatti szent edényét, ha csak érinti már kárt tesz benne,

és megragadva veszti el örökre.

Egyik dolgot követi a másik, meleget hideg, az erőset gyenge.

Egyik gyarapszik, a másik pusztul egyre.

Elvetni a mohóságot, elhagyni a túlzást. - Szélsőségektől így menekülhetsz!

30.

Taoval kell szolgálni a felsőbbrendűt, nem erővel,

mert az erőszaknak tövis a gyümölcse, irigység az eredménye.

A jó vezér, megállapodik, - ha célját eléri.

Az erőszakban nem tobzódik, magasságra, dicsőségre nem vágyakozik.

Eléri célját. Mi mást tehetne ?

Kiteljesedve, minden ereje végéhez ér :

Az Úton ellenállni, erőszakkal a dolgok elébe vágni, - ez a korai vég ígérete!

31.

A tökéletes fegyver - kiművelt szerencsétlenség hordozója.

Minden élő rettegi ! A Tao művelője elkerüli.

Ha mégis szükséges - a nyugalom megőrzése érdekében arat diadalt.

A győzelem nem szép, nem örvendetes !

A törekvőnek csak akadály, a legyőzöttnek síri homály.

32.

Az örök Tao megnevezhetetlen,

végtelen, természetes, egyszerű, parányi.

Erejével még sem lehet szembeszállni.

Önként hódol a mindenség, annak aki él vele!

Harmóniában, nyugalomban, a néppel közös akaratban.

A bonyolult egyszerűsítése, nevek kijelölése :

ez a határok teremtéséhez vezet.

Segítségükkel ismered fel a veszélyeket.

Az Út léte, olyan mint mélybe ömlő vízé, mely betölti

a tenger végtele térségeit.

33.

Mást, ismer meg az okos, - a bölcs Önmagát!

Aki mást legyőz, - erős az.

Ki Önmagát, - az hős!

Erőszakkal előre törve, - becsvágyát tölti be csupán.

Aki szilárdan áll helyén, annak hosszú élet a jutalma.

De hallhatatlan csak az, kit az emlékezet megőriz.

34.

A Tao mindent betölt.

Belőle ered, mi keletkezett,

mégsem tart meg semmit.

Nem ural, nem kíván semmit, - ezért megfoghatatlan.

A létezők előtte hódolnak, - bár nem tudnak róla.

Saját hatalma sem korlátozza !

Ezért nevezhető a leghatalmasabbnak.

35.

Ki a nagyságban szilárd,

bármit megtehet, mégsem árt.

Békés nyugalom a nagyság.

Taoról, ha szólsz, ízetlen az :

Megmutatva, láthatatlan. Meghallgatva felfoghatatlan.

De, ha bölcsen alkalmazod...

Ereje soha nem szűnik meg táplálni.

36.

Összenyomják, de mégis kiterjed

és ha gyengítik, éppen ettől kap erőre.

Kiirtanák végleg ?

Vadul elszaporodik!

Amit elrabolnak, önként kell visszaadniuk.

Hiába beszélnek róla, mégsem érthető.

A lággyal a kemény, gyengével az erős könnyen legyőzhető.

Halnak a vizet elhagyni, embereket erőszakkal fenyegetni ?

Oktalanság !

37.

A Tao tétlen, de mindent megtehet,

ha a vezetők birtokolják, minden rendben megy.

Ha feleslegesen tevékenyek, az egyszerűség képes csak megfékezni őket.

Ennek lényege :

Nem szükséges sóvárogni semmire. Így valósul meg a béke,

az Út rendjének teljessége !

38.

A Nagy Erény, magát nem mutogatja.

A kis erény birtokosa pedig jótékonyságát hiába fitogtatja.

Nem-lét által működik a Nagy Erény !

Nem tevékeny!

Az alantas erény pedig a létbe merülve sürög szüntelen

és mikor nem talál megértést, erőszakkal kényszerít követésre.

Az Út elvesztése után, az erény, ha elveszett :

az emberséget, igazságot kérik számon

és ha minden elvész - marad a szigorú szertartásosság.

A lényeget, így váltja fel a látszat, - minden zavar forrása.

Bölcs ember a lényegre tör, nem a látszatra.

A külső héj helyett, a magot választja.

39.

Az Ős-Létezők, egységben léteznek.

Az egység által tiszta az ég, szilárd a föld,

a szellemben ettől támadt fel az öntudat

és a völgy ettől telik meg.

Minden mi Van ebből nyeri létét.

A vezetők az ég alatt, mindent ezzel irányítanak.

<

Oldal: TAO
A MAHA MAITRI KONZULTÁCIÓS SZOLGÁLAT alternatív honlapja - © 2008 - 2024 - mahamaitri.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat